Szegény Fred

Mrs. Weasley lépett be az Odú ajtaján.
- Ki etetett rókázó rágcsát a kerti törpékkel? Fred? George? – kiabált fel idegesen az emeletre, ahol a csínytevőket sejtette. Halk kuncogás volt a válasz. – Ha még egyszer meglátom, hogy kínozzátok azokat a szerencsétlen teremtményeket, hálásak lehettek, ha csak egy évig nem vezethetitek az autót! – fenyegetőzött, bár idegessége már alábbhagyott. Hiába, megedzették az évek szegény asszonyt. – Ó, szervusz Hermione drágám, mikor érkeztél? – fordult az ajtóban álló lány felé, aki alighanem tanúja volt kiborulásának. Ezzel bizonyára Mrs. Weasley is tisztában volt, ugyanis enyhe pír öntötte el arcát, ami igen csak azt sejtette, az asszony bizony zavarban van, bár ennek más jelét aligha adta.

- Helló Mrs. Weasley, most az előbb. Hova tehetem a bőröndömet?
- Hagyd csak itt, majd Fred felviszi neked az emeletre – Mondta megszokott, anya-hangján Mrs. Weasley, majd intett Frednek, aki épp abban a pillanatban ért le a lépcsőn. Persze véletlenül.
- Hermione, te itt? – Színlelt meglepődést a fiú, de kedves mosollyal köszöntötte a jövevényt. Hermione sokat sejtetően elpirult – Gyere fel, majd én viszem a cuccodat!
A lány zavartan elindult a lépcső felé, amin felérve megállt Fred szobája előtt. A fiú sietősen berakta Hermione bőröndjét Ginny szobájába, majd kitárta George-al közös szobájuk ajtaját a várakozó lány előtt. – Fáradjon beljebb, hölgyem! – Mondta udvarias hangnemben, lágyan meghajtva fejét. Miután belépett, gyorsan becsukta maga mögött az ajtót.

- Végre! – Szólt Fred és közelebb lépett a lányhoz. Mikor már elég közel volt, gyengéden megfogta Hermione derekát, aki nem mutatott ellenállást és megcsókolta a fiút.
- Végre – Mondta Hermone is. A lány a közeli ágyra lökte Fredet, majd követte. A fiú izgatottan lehúzta párja pólóját, mire az ugyanezt tette. Hermione épp a fiú nadrágját kezdte el kigombolni, amikor hirtelen kinyílt az ajtó.

- Hermione? Fred? Ez most komoly? – Nevetett George. Fred lesújtó pillantást vetett ikertestvérére. Hermione zavartan kutatott a pólója után, de az sehogy sem akart előkerülni, biztos becsúszott az ágy mögé. George cseppet sem jött zavarba, lassan közeledett a lány felé, akinek dús kebleit csak egy melltartó takarta. Hermione abbahagyta a keresést, mikor rájött, hogy ebben a kapkodásban úgysem találja meg, ekkor vette észre, hogy George közelebb lépett hozzájuk és éhes szemekkel méregeti őt. George már olyan közel volt, hogy érezte a lehelletét. Fred feszülten figyelt. George karjaiba zárta a lányt és hevesen csókolgatni kezdte, aki nem ellenkezett, sőt! Fred csalódottan vette fel a pólóját és nyitotta ki az ajtót.

- Menj a pokolba, George! - Vetette oda ingerülten testvérének, aki azonban ügyet sem vetett rá.

Dyonne H. 2010